Jogos volt a bosszú? Lehet abban a korban picit elhamarkodottan döntünk? Döntsön a közösség.
Az alábbi eseménysorozat akkor történt mikor még vidéken éltünk, jó 8-10 éve. Még 12 éves koromban kaptam egy gyönyörű kuvasz kiskutyát a szuleimtol. Eletem elso kutyája volt, közhelyet mondok :igazi barát.
A neve egyszerű volt es mégis szamomra tokeletes: Bundás. Együtt cseperedtunk nehány évig, volt hogy majdnem kint aludtam a háza elött az udvaron annyira szerettem. Játékos volt , és kedves úgy éreztem mindenki szereti és ő is szeret mindenkit. Visszagondolva igazi idilli hangulat zsongta korbe azt az “állatot” aki inkább már családtag volt mint háziállat. Egy embert nem szeretett , a szomszédot. Ő egy 40-50 ev körüli férfi volt aki nem vetette meg az italt, szerintem mondhatjuk rá az alkesz jelzőt is. Akárhányszor elment a kapunk előtt, mindíg megugatta a kutya. Talán azert is mert mikor még kölyök volt Bundás, akkor a kapu deszkái között mindig kidugta az orrát, erre az az állat szomszéd mindíg mikor részegen ment hazafelé megfricskazta az orrat. Úgy láttam a gyűlölet kölcsönös, talan azert mert a rohadt galambjait féltette. Namindegy az a lényeg hogy egyik napon mikor hazaértem a szuleim úgy fogadtak hogy Bundás nagyon beteg, odamentem , legugoltam melle de mar tudtam nem tudok segiteni.Reggelre sajnos elpusztult. Nehány nap múlva kiderult hogy a kedves kutyam elkapott egy galambot az udvaron a szomszéd 60-80 galambja közul. Gondolom jatszani probalt volna vele de ha a kutya galambbal jatszik akkor a galamb valoszinu nem éli túl :). Nem kellett nagy logika, hogy rájöjjek valoszínű a szomszéd mérgezte meg a kutyát. Elkapott az ideg, volt egy Slavia légpuskánk (akkoriban mindenkinek volt), felültem a tetőre es amig láttam élő galambot mind leszedtem egytol-egyig. Pityeregtem es kozben lovoldoztem. Életemben nem éreztem még akkora düht. Este persze atjott részegen az öreg, gondolom rájött ki lövöldözte le a szeretett galambjait. Apám tudta mi törtent, mindenki tudta de elhajtotta a szomszédot, nemsokára elköltöztünk a városba de ez egy örök tüske maradt a lelkemben.
Azóta teltek az évek de még mindíg nem érzem magam bűnösnek. Kiváncsi lennek a blogot olvasók véleményére.
Udv
Sz.
Az utolsó 100 komment: